A redukciós mellplasztika, más néven mellkisebbítés célja az átlagos méretet meghaladó mellek méretének csökkentése, a páciens alkatához igazítása és a csökkentett méretű mellek esztétikailag megfelelőre alakítása. Az átlagosnál nagyobb mellet hipertrófiás mellnek nevezik és az enyhén nagyobbtól az extrém mértékben nagyig széles skálán mozoghat.

A női és férfi melleken végzett plasztikai műtétek és kozmetikai célú beavatkozások összefoglaló elnevezése a mellplasztika. A mellplasztikai műtéteknek számos célja lehet: vannak esztétikai célú, helyreállító, illetve egészségügyi okokból végrehajtott műtétek. A leggyakrabban végzett esztétikai mellplasztika a mellnagyobbítás, melynek népszerűségét jól mutatja, hogy napjainkban az Egyesült Államokban évente nagyjából 300.000 nő esik át ilyen típusú műtéten.

A modern kori mellnagyobbítás története 1962-ben kezdődött, főszereplője pedig Timmie Jean Lindsey, egy texasi gyári munkás asszony, aki 15 évesen ment férjhez és a 20-as évei közepén, 6 gyermekkel a háta mögött vált el első férjétől. A válás után Linsey megismerkedett egy férfival, aki rábeszélte, hogy csináltasson egy tetoválást a mellei közé.

Sok nő vágyik formásabb, teltebb mellekre, de köztük szép számmal vannak olyanok akik idegenkednek tőle, hogy idegen anyag beültetésével érjék el ezt az eredményt. A mellimplantátumok segítségével végzett mellnagyobbítás évtizedek óta bevált és biztonságos módja a mellek formálásának

Sajnos idővel a legtöbb nő kénytelen megtapasztalni, hogy melleik elveszítik telt formájukat és rugalmasságukat. A kor előrehaladtával, szülést követően, vagy egyéni adottságok következtében a bőr veszít rugalmasságából, tónusából, így a mellek formája és elhelyezkedése is megváltozik. A modern kozmetikai eljárások azonban lehetővé teszik, hogy a tartásukat vesztett mellek mellfelvarrás segítségével újra feszessé és fiatalossá váljanak.

Minden páciens különböző testfelépítéssel rendelkezik és a mellplasztikához fűződő elvárásaik is nagy mértékben eltérőek lehetnek. A konzultációs folyamat során a plasztikai sebész megvizsgálja a mellek és a mellkas anatómiáját és meghallgatja a páciens elképzeléseit a vágyott eredménnyel kapcsolatban, majd ezek alapján tesz javaslatot a mellimplantátumok elhelyezésének módjára.

A leggyakrabban feltett és talán legfontosabb kérdés a mellnagyobbítás mellett döntő nők számára, hogy milyen méretű implantátumot válasszanak? Valószínűleg egyben ez a legnehezebb kérdés is, melynek megválaszolása igen sok fejtörést okozhat. Gyakran előfordul, hogy a páciensek hosszú hezitálás után sem tudnak egyértelmű döntést hozni, aminek fő oka általában az, hogy a mellimplantátumok méretei nem egyeznek a hagyományos melltartó kosárméretekkel, így kevés a kézzelfogható összehasonlítási alap.

Az altatástól és mellimplantátumoktól idegenkedő nők számára igen jó alternatívát jelenthet a hialuronsavval végzett mellplasztika. A Macrolane nevű, hialuronsav tartalmú anyaggal a mellnagyobbítás nem igényel mellimplantátum beültetést és műtét nélkül, helyi érzéstelenítésben végezhető el. A módszer további előnye, hogy nem képez hegeket és az ezzel az eljárással végzett mellplasztika után a mell természetes formájú és tapintású marad.

A mellplasztika és ezen belül az esztétikai és rekonstrukciós céllal végzett mellnagyobbítás igen jelentős múltra tekint vissza, már a 19. század végén is hajtottak végre sikeres és jól dokumentált műtéteket. Napjainkra a mellimplantátummal végrehajtott mellnagyobbítás messze a legnagyobb számban végzett plasztikai műtét.

A férfiak mellének kóros megnagyobbodását gynecomastia-nak nevezik és nagyjából a népesség 0,8%-át érinti. A megnagyobbodott mell nőies jelleget kölcsönöz a férfiak testének, így súlyos pszichés és szociális zavarokhoz vezethet.